Az Egyiptom középső részén elhelyezkedő Királyok völgye nagyjából az i. e. 1500 és 1000 közötti években épült, mely nagyhatalmú emberek temetkezési helyéül szolgált. 1979-től a világörökség részévé nyilvánították.
A Királyok völgye számos egyiptomi uralkodónak ad végső nyughelyet. A
piramisok ugyanis már nem voltak elég biztonságosak, mert egyiket a másik után tárták fel és fosztották ki a sírrablók. Emiatt I. Amenóphisz, az Újbirodalom második uralkodója úgy határozott, hogy a temetkezési helyeket Közép-Egyiptom egyik sivatagjában, elszigetelt területre kell áthelyezni. A megfelelő helyszínt Thébával átellenben, a Nílus bal partján találták meg. A völgybe i.e. 1539-től i.e. 1075-ig legalább 63 embert temettek el, de nevével ellentétben nem csak uralkodókat, hanem nemeseket, valamint a fáraók feleségeit és gyermekeit is. Jó néhány védelmi berendezést, csapdákat, álajtókat helyeztek el a Királyok völgyében, ám a sírrablókat ez sem tántorította el. Teljes épségében csak a fiatalon meghalt Tutanhamon sírhelyét fedezték fel a kutatók 1922-ben.

Merenptah fáraó sírja a Királyok Völgyében
A Királyok völgye mellett I. Ramszesz uralkodása alatt megkezdődtek a temetkezések a Királynők és a Nemesek Völgyében is. A Királynők Völgyébe az uralkodók feleségein kívül hercegek tetemei kerültek, a Nemesek Völgyébe pedig a királyi udvar nemesei. A sírhelyekkel kapcsolatban lévő templomot nem a völgy közvetlen közelében, hanem távolabb, Théba felé építették fel, szintén biztonsági okokból, így ugyanis nem ad iránymutatást a sírok valódi helyének hollétét illetően. A Királyok völgyét 1979-ben nyilvánították a világörökség részévé.
-W-